Gyászünnep helyett méltóságteljes megemlékezésre gyűltünk ma össze, a trianoni békediktátum 105. évfordulóján, mivel 2010 óta ez a nap a magyarság részekre szakításának gyásznapjából nemzeti összetartozásunk emléknapjává emelkedett, hangzott el a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola udvarán megtartott nagyszabású eseményen, ahol több mint 400 iskolás szülők, oktatók jelenlétében adta elő az Összetartozás táncát. Az alkalom a KMPSZ kezdeményezésére a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola szervezésében és a Pro Cultura Subcarpathica társszervezésében jött létre.
A magyarságot az első világháborút követően ért veszteségekre gyógyír az emlékezés, és az, hogy évről évre összegyűlünk mi, magyarok, szerte a világban, kezdte köszöntő beszédét Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának ügyvivője. Célunk, hogy aki magyarnak született, maradhasson a szülőföldjén is magyar, akkor is, ha az a szülőföld a politikai földrajz, vagy a közigazgatás szempontjából már nem Magyarországhoz tartozik. Fontosnak tartjuk, hogy a határokon kívül rekedt magyaroknak minden lehetőségük meglegyen arra, hogy megőrizzék identitásukat, ápolják kulturális örökségüket, jólétben és biztonságban éljenek. Magyar identitásuk megőrzésében különösen nagy szerepe van annak, hogy az oktatás teljes spektrumában lehetőségük legyen anyanyelvükön tanulni, s a társadalmi élet minden területén használhassák anyanyelvüket ott, ahol földrajzilag összefüggő területeken élnek. A kárpátaljai magyarság most nehéz időket él át, a háború minden itt lakót egyaránt sújt. Az itt élő magyarság jövőjét egy békében élő, fejlődő, stabil, állampolgárainak jólétet biztosító ország részeként képzeljük el. A diplomata arról biztosított valamennyiünket, hogy a Kárpátalján élő magyarok a továbbiakban is számíthatnak a nemzeti magyar kormány, a magyar emberek, Magyarország támogatására.
Az Összetartozás tánca, amelyet az imént láthattunk, a régi, monarchiabeli időket idézi. Hisz a magyar folklórkincs mellett számos, az akkori Magyarországon élő nép – szlovákok, ruszinok, svábok, zsidók – tánchagyománya fellelhető benne, mutatott rá Orosz Ildikó, a Rákóczi Főiskola elnöke. Mindez jól példázza a régió sokszínűségét, s azt, hogy az egymás mellett élő népek kultúrája milyen termékenyítően hatott a másikra. Trianon, s az utána következő évtizedek ezt az örökséget próbálták szétrombolni. A mögöttünk hagyott több mint egy évszázad Európa népei egymásnak feszülésével, háborúkkal, területek elcsatolásával, kollektív kitelepítésekkel és elhurcolásokkal teltek el. A kárpátaljai magyarok feje felett is többször átrajzolták a határokat, közben olyan harcok dúltak, melyben igen sokan vesztették életüket. Minden ember erőszakos halála fájó, ám különösen az, amikor fiatal életek vesznek oda értelmetlenül. A mostani harangszó az értelmetlenül korábban odaveszett, és a közelmúltban odahalt gyermekekért egyaránt szól… Miközben a hangszórókból a harangok zúgását halljuk, imádkozzunk csendben azért, hogy mihamarabb véget érjen az értelmetlen vérontás, s hogy jövő ilyenkor már békében ünnepelhessenek együtt az egymástól most még elszakított családok.
A beszédeket követően az Összetartozás tánca résztvevői a főiskola átriumába vonultak, ahol a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti iskola zárókoncertjére került sor.
A Tulipán Tanoda rendezvénysorozata Kárpátalja szerte 11 helyszínen – Rahón, Visken, Tiszapéterfalván, Csepében, Nagyszőlősön, Tiszaújhelyen, Beregszászban, Nagyberegen, Nagydobronyban, Kisgejőcön és Ungváron – valósult meg, és összesen több mint kétezer gyermek táncolta el az Összetartozás táncát.
Forrás: Karpatinfo.net / Kovács Elemér